Amikor végeztem a záróvizsgával, úgy voltam vele, hogy az lesz a legjobb, ha semmin nem idegesítem magam egy ideig, de a félelmet, a görcsöket nem lehetett egy szempillantás alatt eltüntetni. Közben sok dolog történt, kiderült a diplomajegyem is, megszereztem a még szükséges papírokat a felvételihez, szóval most, "feloldódva" kezdem igazán érteni, hogy milyen aggodalmaim voltak korábban. Kegyetlenül sok kínon mentem keresztül, de úgy vagyok vele, hogy mentem, mert menni kellett, nem állhattam meg ott a tornádó közepén. Az utolsó nagy feloldani való gubanc most a felvételi eredménye lesz, amin eldől, hogy merre tovább.
Azért változtattam meg az oldal kinézetét ilyen hamar, mert már az előzőnél éreztem, hogy ennél több kellene, akkor viszont nem volt időm átalakítani. Ha valaki ismert a gportálos korszakomból, akkor talán eszébe juttatja az egyik régi designt, ami a leghosszabb ideig volt fent mind közül. Nincs egymáshoz közük, az egy másik érzésvilág volt. Nem tudok olyan lenni, mint akkor voltam, annyira lelkes, tele mondanivalóval, de boldog vagyok, hogy voltam olyan is. Most is akadna miről írnom, ott van például oldalt egy mit olvasok menüpont (előre szólok, nem kell semmin meglepődni, lesznek még ott furcsa dolgok is!), de a többséget nem osztanám meg ilyen-olyan okból. Az írással viszont továbbra is foglalkozom, ha sokszor papíron is, nem itt, de kedv szerint ide is írok majd. Megfogadtam magamnak, hogy kitartok a szenvedélyeim mellett, mert hiába oldok meg minden problémát, így leszek csak igazán, természetesen boldog.
Mert a margaréta szirmaiból mindig csak a szeretet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése