A kreatív címek száma láthatóan csökken, mert én meg kellemetlennek érzem, hogy nem próbálom összefoglalni az elmúlt napok eseményeit, és a kényszer hajtott. Szóval végeztem, tegnapelőtt, jeles lett a záróvizsgám. Aztán ettem egy fagyit, álltam egy hosszú sorban a coop-ban, aztán úgy hazamentem, lefejtettem magamról a nap folyamán leharcolt ünneplőmet, lefeküdtem, másnap elmentünk erre-arra, megbeszéltük a dolgokat, a felét már el is felejtettem a sztorimnak, amit el akartam mondani. Szóval nem igazán éreztem a fordulópontot, ami az életemben hirtelen bekövetkezett.
Aztán ma fölkeltem.
Tízkor. Besütött a nap az ablakon. Az ágyon feküdtem. Bámultam a plafont.
Elképesztő csönd volt, kívül-belül.
Először is: szívből gratulálok! Végezni nagyszerű dolog, minden jót kívánok az elkövetkezőkre. :)
VálaszTörlésEgyébként pedig teljes mértékben átérzem ezt a bejegyzésedet. Én tavaly végeztem, és lett volna eufória, ha nem árnyékolja be a többféle záróvizsga keserű szájíze. Persze a jó érzés megvolt, hogy végigcsináltam, végeztem. Imádtam az érzést, hogy vége, megcsináltam, de az a bizonyos "fordulópont", amit te is említesz, engem is elkerült.
Talán azért, mert szembesültem azzal, hogy most már nem leszek többet diák. Nem "fogja senki a kezem", még annyira sem, mint eddig. Nem bújhatok hallgatói hallgatásba. Véget ért egy hosszú korszak, és nem dolgoztam fel.
Ellenben megkaptam egy engedélyt a kezembe, egy jogosítványt. Arra, hogy az lehessek, az évek tapasztalatával azzá válhassak, aminek négy hosszú évig tanultam. Mert a szakma teszi a szakembert.
Még egyszer kívánok minden klasszat, és jót. Élvezd, hogy végeztél. Örülj, és ünnepelj - úgy és olyan formában, ahogy neked az tetszik. :)
Ünnepelek is, Nimriel, annyira, hogy sajnos csak most volt lehetőségem észrevenni ezt a bejegyzést, ne haragudj! Köszönöm szépen a gratulációt! Az igazság az, hogy örülnék, ha lenne szakmám, de az nincs, ezért még, ha szerencsém van és sikerül, akkor tovább fogok majd tanulni, hogy tényleg valami specifikus tudásra is szert tegyek :)Nem mondom egyébként, hogy azóta, mióta ezt a bejegyzést írtam, elgázolt volna valami lenyűgöző érzés, csak az a fojtott idegesség nincs már meg, ami az utolsó év végéig kísért. Az első dolgom az volt, hogy összeszedtem, mi az, amit mindig is csinálni akartam, de nem volt rá idő, és most azokat élvezem igazán ezekben a hetekben :) Én is kívánok neked jókkal teli nyarat!
VálaszTörlés