Megint az új feltöltött anyagokkal jelentkezem, ezúttal a prózák frissültek, amik elérhetőek itt a linkre kattintva, vagy akár fent a menüsoron is meg lehet őket találni. Az új prózaválogatásomban sok régi novellát elástam, ez azért van, mert már egyáltalán nem tetszettek, nem vallottak rám. Prózát mindig is írtam, a stílusgyakorlatok alatt is főleg azt, ha lehetett választani, de azért határozott fejlődést éreztem ebben is, nem csak abban, hogy, ahogy korábban említettem, verset írni azokon az órákon tanultam meg. Lesz majd még egy régebbi, értékes blogbejegyzéseket gyűjtő rész is, ez egyelőre linktelen maradt, nagyon időigényes lenne kiválogatni a posztokat.
Egy kis ajánlás ehhez is:
A pársorosak közül két új van, ezek sem újak igazán, a címük az első szó: Néha, Van. A fineszesebbek előbbit látták már a blogon egy zene után, vagy a másodikat a Sissie Traylor egyik, csőről lógós fejezetében, még ha így nem is jelent meg még külön mondatosként soha. De ide kerültek azok a régi tömbök is, amiket a blogon olvashattatok, az Alice és a Most csak úgy ide blogbejegyzés alatt született szöveg, ismertebb nevén a kurva madáretető, ami már valahogy szállóigémmé vált (bár maga a kurva madáretető sajnos távozott az élők sorából). És persze azért tömbök, mert nem mindegy a sorrend.
A novellák brutálisan meg lett ritkítva, maradt a Szagpróba, a Megy a vonat, fut a vonat... - a Novus pályázatán első helyezett novellám, és bővítettem a sort a Megélhetés cíművel, ami stílgyakra készült, és hivatalossá tette, hogy nem vagyok magamnál. Nehéz időkből származik. A Hírnév pedig egy sci-fi. Igen. Sci-fi. Azt kellett írni. Azóta egy teljes véletlen folytán találtam egy könyvet, ami hasonló (Ready Player One), de ez misztikusabb, itt a szómágia a lényeg.
A tárcák között maradt az I és a Cipők (utóbbival kerültem be a kreatív írás minorra!). Újdonság azonban a stílusgyakorlatra írt Bosch-rövidjeim gyűjteménye, Triptichon festményéhez szőtt történetekkel. A Bolondulásig pedig nem egy új Bridget Jones kötet, hanem az én teljesen őszinte reakcióm arra, ha a mellettem lévő párna asztallá változna.
Visszaolvasva ezt a bejegyzést több minden mondható el rólam. 1) sokkal bensőségesebb viszonyom van a prózákkal, mint a versekkel, 2) valami teljesen nem stimmel a fejemben. Ha elolvassátok a szövegeket, kevésbé tűnök majd dilisnek, ígérem!
Annyira jó, hogy ennyi írásod van. :) Csak győzzem végigolvasni. Biztos vagyok benne, hogy hagyok majd véleményt is - csak erre rendesen időt kell szánni. :)
VálaszTörlésEgyébként régi blogbejegyzéseket én is gondoltam kigyűjteni, mert vannak nagyon jellemzőek, amik egy időszakot idéznek. :)
Azt hiszem, ha nem bánod, ki is linkelem az Eső után szabadont a Pipacsra - annyit járok rá, hogy egyszerűbb, ha van egy célirányos linkem rá - sokszor lusta vagyok könyvjelzőzni. :)
Szia, bocsi, hogy ilyen későn írtam, de annyi minden történt és annyi volt a tennivaló, hogy nem tudtam az oldallal foglalkozni. Köszönöm szépen a linket! Én sajnos nem tudom viszonozni ezen a felületen, csak magukat a szövegeket teszi lehetővé a design :( De ahogy ígértem, jövök majd, olvasgatok is, véleményezek is, nem menekülsz :D
VálaszTörlésUgyan, nem azért írtam, hogy viszonozd - tényleg. :D Csak azért jegyeztem meg, nem zavar-e, ha kiteszem, mert, ha igen, akkor természetesen leveszem. ^^
VálaszTörlésKépzelem a sok tennivalót - én is el vagyok merülve. X naponta eljutok egyről a kettőre.
Gondolom elkezdődött az egyetem, úgyhogy abszolút érthető. Hajrá-hajrá! :)