Mint azt sokan tudják, volt régen egy oldalam, a Cloud 9, amire az írásaim egy részét is archiválási célokból feltöltögettem, meg oda került fel a komplett Sissie Traylor nevű regényem is. Ez azért volt jó lehetőség, mert nem kellett átpakolnom a blogspotra az összes írásomat, amikor végképp otthagytam a gportált. Egyelőre fent a menük is az írásos lapomra vezetnek, átmeneti megoldásként, de valami máson törtem már a fejemet egy ideje. A gportálos rendszer kezelhetetlenné vált számomra, például képzeljétek el, hogy egyszer kihagytam egy fejezetet a Sissie-ből, és emiatt valahányszor feltöltök egy új részt a modulba, a helyére kell rendezgetnem, mert az időrendi szerveződés miatt az a bizonyos kimaradt rész mindig elmászik a többiektől. Meg persze nem is én lennék, ha ennek a változtatásnak nem lennének lelki okai is.
A Cloud 9 mint ugye a magasba röppenés az eddigi legszebb éveimet (illetve csak másfelet) fogja be, emberi és "szakmai" értelemben is. Ebben az időszakban tele voltam inspirációval, amit részben valahogy magamtól fejlesztettem, pedig nem is nyúltam semmilyen illegális szerhez, és részben pedig, nagyobb részben pedig azoktól, akik olvasták az írásaimat, és leginkább a Sissie Traylort. Tudom, hogy a csajjal mindig kivételezek, de nem tudok elsétálni amellett a tény mellett, hogy az eddigi életemben egy kevés Harry Potter-fanfictiont és nagyon sok Gyűrűk Ura fanfictiont (lásd Telcontar) írva eljutottam odáig, hogy az én saját képzelgéseimben is ugyanolyan izgalommal el tudok veszni - bár ezt a mondatot minél többször olvasom át, annál klinikaibb esetnek tűnök, de ettől most tekintsünk el. Persze terveztem, hogy írok valamit, ami közrefogja eddigi életélményeimet (ne keressetek bizonyítékokat, itt alapvetően csak benyomásokról van szó, nem vagyok 22 éves szőke és pimasz angol lány), de hogy ekkorává növi ki magát a szememben, azt nem hittem volna. Azt vettem észre, hogy mások is olvassák a történetemet, és tetszik is nekik. Ez nagyon leegyszerűsítve, de szerintem az írás lényege. És persze ehhez az egészhez hozzátartozott az egyetemen a kreatívan írás.
Most azon kívül, hogy nyilván e pillanatban már nincs egyetemi kreatív írás, és többet nem is lesz, más, ennél sokkal kevésbé evidens dolog is történt velem, ami miatt komolyan elbizonytalanodtam, lelkileg. Észrevettem, hogy bár a lelkesedésem eddig valahogy maga előtt pörgette az írásokat, november óta nem vagyok képes annak a látszatát sem fenntartani, hogy aztagyerekekmegintírtam, és hiába a legjobb terápiás megoldás az írás, nem tudom úgy rávenni magam, mint azelőtt. Ilyen helyzetben még nem voltam, ez egy nagy pláccs az életben, és nem is olyan könnyű megfogalmazni, mint az előző bekezdést. És ha már pláccs, akkor a cloud 9 sem egy helytálló kifejezés erre többé, mert, lássuk be, ami felrepül, az egyszer óhatatlanul le is esik. Mivel se magyar szak, se régi lelkesedés, ezért úgy döntöttem, új címmel, sokkal átláthatóbb elrendezésben megjelentetem a blog új testvéroldalát, egy régi blogomhoz hasonlóan Eső után szabadon névvel. Amikor egyszer már hasonlóan padlón voltam hét éve, akkor találtam ki ezt a címet, egyébként. Meg szeretném tisztelni a régi írásaimat azzal, hogy kikerülnek, és meg szeretnélek titeket azzal tisztelni, hogy átlátható, új közegben. Olyan igényességi szándék ez, mint másnak hajat mosni. Hajat is mostam.
Persze ez a rettenetesen hosszú bejegyzés nem is lehetne önmaga, ha nem lenne egy újabb DE: az anyag, amit fel szeretnék tölteni, hatalmas mennyiségűvé nőtt, és úgy döntöttem, a nyár végére úgy robbanok be, vissza az egyetemre, hogy befejeztem a feltöltögetést. Ezért még nincs kész, de hamarosan be fogom fejezni, és nyilatkozom az újdonságokról.
Remélem, hogy megtalálod a helyed az új felületen, és azok a dolgok, ami miatt megrekedtél a Cloud 9 alatt, kitisztulnak, mint eső után az ég. :)
VálaszTörlésAmúgy már régóta a könyvjelzőim között van a Cloud 9, bár bevallom, a verseiden kívül még másban nem volt alkalmam elmélyedni. Na, de talán az eső után... ;)
Egyébként tudod, mennyiszer filózom azon, hogy én is újra publikáljam az irományaimat egy testvérblogon? Van jó néhány irományom, időnként nyakon vág az Ihlet, és olyankor hagyom, hadd írjon a kéz. Talán kellene neki tényleg szánnom egy platformot. Csak lehet, hogy félek megtenni - fogalmam sincs, miért.
Reménykedem benne, egyelőre nagyon ígéretes :) Köszönöm szépen, remélem, tetszeni fognak mások is! Tulajdonképpen sokkal több rövidprózám van már, mint bármi másom, és azokra büszkébb is inkább vagyok, de egy élet lesz őket felpakolni az új felületre :D Jól hangzik, hogy az "eső után", micsoda lehetőségek vannak ebben a címben. :DDD
VálaszTörlésMegértem, hogy milyen megrekedni és úgy érezni, hogy nem tudod, nem akarod megmutatni, amit írtál. Eddig én is ezzel szenvedtem, de most változott pont az ellenkezőjére: átbillentem ebbe a hát tessék, ez vagyok én, szerintem jobb és szerintem rosszabb írásokkal, de az enyémek-kategóriába. Ha adsz időt neki, hogy leüljenek, talán kedvet kapsz megcsinálni. Én biztosan szívesen olvasgatnám őket! :)