Lehet, hogy csak a belső fül szőrsejtjei dobolnak lassan, azt hallom idelent.
Legalább is a víz alatt nem látok mást, csak a döntést, hogy felnyomom-e a fejem.
A számhoz ér, és elmondja helyettem, mi motivál engem az állásra, amíg fekszem.
Ha levegőre vágyom, elég az orrommal beszívni, aztán vissza a párcentis mélybe.
Az éhségemet nyelésekkel verem át, a habbuborékok a képzelet töltött cukrai.
Élek, amíg mindenem megvan; ha elfogy a víz, úgyis azonnal megfulladok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése