Ugyanúgy

Ez egy fordulópont, de nem olyan filmszerű, hanem kicsit ilyen is még, kicsit olyan is... Semmi nem változott, de közben elindultam arra, amerre a térkép mutat: magamnak rajzoltam, a vonal zöld. Semmi nem változott, ugyanazok a kövek csikorognak a lábam alatt, de futhatok is rajtuk, nem muszáj sétálni. Miközben futok, néhány kereszteződéshez érek, de nem változtatok irányt, nem gondolkodom. Aztán hirtelen megérkezem az egyik célomhoz.
Most hátrapillantok.
Látlak téged az egyik régi mellékúton. Odaképzellek, ahol évekkel ezelőtt találkoztunk. Nem tudom, mit érzek, mit kéne mondanom, de nem is baj, hiszen eddig se zavart. Csak látni akarlak. Csak elképzelni, hogy látlak. Ugyanúgy.
Hátrébb egy másik elágazás, ott áll ő, nem intek neki. Ő nem int vissza. Eltöprengve néz körül. Nem tudja, engem keres-e. Talán neki is elég, ha odaképzel, néha. Ugyanúgy.
Aztán körülnézek, hiszen eleget pihentem, menni kell tovább. Egy kereszteződésnél állok. Az egyenes út folytatása csábít. A térkép azt írja, forduljak jobbra, de nem mozdulok. Integetek az utóbbi három évnek. Integetek a jövőnek, mindannak, ami már nem leszek. Talán majd egyszer - ugyanúgy.
Jobbra. Futás tovább.
Ugyanúgy.