én a meg nem értett vagyok a huszonkét éves tyúk aki magányos meg korán szembesült azzal hogy az élet véges és a fiatalkori bizonytalanságban fulladozik a porban fetrengve kiabál az elidegenedésnek hogy most na most az egyszer nézz ide
most harsogó Ady nem vagyok vonatozok a végem felé és az utcán nekem is a halál jut eszembe
különben Babits nem vagyok inkább mint Ady az ő verseit sokáig ezért nagyon utáltam
csak én vagyok
egy szoba meg nem oldott feladatokkal lehethogyokkal dekkel és feszült mozdulatlansággal
meg minden lóf*sz
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése