Menekülj

Mindenkinek rossz. Mindenkinek a legrosszabb. Tudom, hogy a rossz viszonyfogalom, a jót elhatároló fekete kontúr. Tudom, hogy mellette a jó sem az az igazi már többé, ahogy a fekete a fehérrel a viszonyításban összefolyik. A szürke maszlag évről évre szürkébb lesz...
Még soha nem volt a rózsaszín a kedvenc színem, de most szeretnék minden jót arra pingálni. Most szeretnék egy kicsit úgy tenni, mintha március lenne. Én se akarom. Nem akarok felnőni, nem akarok semmit elolvasni, megnézni, nem akarok megírni. Nem akarom, hogy még gyorsabban teljen az idő, mint amennyire muszáj neki. De ha elveszünk a bugyuta részletekben, mindennek hamar vége lesz.
Én nem mondom, hogy ne törődj vele. Nem mondom, hogy csinálj mást helyette. Menekülj, fuss velünk. Rohanjunk végig a régi utcákon, ússzunk át folyókat, ugorjunk illatos könyvlapok közé. És nevessünk, nevessünk, nevessünk, mintha a jó igazi lenne.
Igazi is lesz...