2016. január 27., szerda

Rémálmok

 - Mitől félsz?
Beszélgettünk, én pedig számtalan dologra gondoltam, amilyen félelmek kiváltják a visszatérő rémálmaimat. Például rengeteg állat volt benne, és a legtöbb állattól félek. Benne volt egy tigris, egy párduc... Hát ugye, azok ijesztőek. Benne volt egy öklömnyi bogár is. Undorító! Meg egy macska, olyan, mint ami kiskoromban megharapott. Ez még betudható egy kisebb traumának. Meg aztán az is benne volt, hogy a szeretteimnek baja esett, és ez is érthető...
Egy darabig el is hittem magamnak. Aztán elkezdtem visszakeresni az emlékeimben. Nem félelmet éreztem. A félelem olyan dolog, aminek van tárgya. A félelem egy lelki görcs, szinte fájdalomba menő. Aztán rájöttem.
A tigris fel-le sétált a szobában, és várta, hogy megéhezzen, és akkor egyen meg. Tudtam, hogy meg fog enni, csak azt nem, mikor.
A párduc fekete volt, tudtam, hogy ott van a sötétben, csak azt nem, mikor bukkan fel.
Az öklömnyi bogarat megpróbáltam lecsapni, de eltűnt a szobában. Nem tudtam, elpusztult, vagy még mindig ott van-e.
A macskát el akartam kergetni, de nyoma veszett. Nem tudtam, hol lehet most.
Az egyik barátomnál találtam egy papírt arról, hogy orvoshoz jár. Nem tudtam, mi baja lehet.
Nincs súlyosabb, mint a bizonytalanság.
Rájöttem, hogy a világ nem fekete és fehér, hogy a margaréta nem szeret vagy nem szeret. Túl egyszerűvé tenné az egészet.
Van egy számítógépes játék, amiben döntéseket kell hozni. A főszereplő lány képes visszaforgatni az időt, és megakadályozni a rossz dolgokat azáltal, hogy egyszer már megélte őket. Nyáron kezdtem a játékot, és haragudtam a lányra, mert látott valakit meghalni az órája után, és mikor visszament az időben, kitalálta, hogy elkéredzkedik, hogy megmentse, de a tanár nem engedte ki. Emlékszem, milyen dühös voltam, hogy ki a fenét érdekel, hogy kiengedi-e vagy sem, akkor is ki kell mennie megmenteni. Ilyen opciót viszont (feláll és elmegy, mert leszarja) nem adott a játék. Meg is állapítottam, hogy a lehetőségek mennyire korlátozottak benne, hogy ennek így semmi értelme. A világ nem igenekből és nemekből áll, sokkal izgalmasabb annál.
Ma újra leültem a játék elé. Nyomogattam az igeneket és nemeket. Egy hete először tudtam aludni.

2 megjegyzés:

  1. Hűűű, ez nagyon érdekes volt! És annyira igaz. Ha csak arra gondolok, hogy mit le nem műveltem, mikor egy sáska eltűnt a szobámban... de komolyabb helyzetekben ez még rosszabb.
    Én egyébként azért is szeretem a "vadromantikus" műveket (mint pl. A hóhér kötele), mert abban tényleg csak fekete és fehér van. Nincs átmenet. És azért, mert ez megnyugtató lenne? Fogalmam sincs, de tényleg jobb a léleknek egy olyat olvasni, mint pl. egy Bűn és bűnhődést....

    (SnowWhite)

    VálaszTörlés
  2. Egyszer nekem is eltűnt egy, és a legfélelmetesebb az egészben, hogy máig se találkoztunk o.O Szerencsére még bébiméret volt.
    Lehet, hogy vissza kéne térnem ezeknek az olvasásához, mert manapság leginkább bestsellereket olvasok, kortársat vagy a vizsgákra a modern magyart. Jó is, hogy mondod, kedvet kaptam megint. A Hóhér kötele nagy kedvencem volt egyébként :D amúgy a Bűn és bűnhődést még nem olvastam, nekem erről az Üvöltő szelek ugrott be. Ott gyakorlatilag nincs jó, csak gyenge, gonosz, számító...

    VálaszTörlés