Néha belefér

Az ember érzi néha ezeket a hihetetlen erőket, amik megmozdítják. Olyan, mint mikor elképzeled, hogy mindjárt futni fogsz. Mikor akaratlanul is megfeszülnek az izmaid, pedig még nincs is miért feszülniük. Érzed, hogy majd ma. Hogy majd most. Majd felforgatod az egész világot. Megértesz egy francia videót. A végére érsz a szakirodalomnak. Nem vakarod le a viszkető sebeket. Aztán beborul az ég.
Nem lettél más ember ma sem. Nem fog sikerülni ma sem. Nem is hiszed el.
Meggondolva végül mégis történik valami. Változik valami, hol jó, hol rossz irányba. Ahhoz képest, hogy pont olyannak érzem magam, mint az előbb (hiába ültem át megint a kanapén), pont ugyanazzal a változatlan semmi-érzéssel, mégsem vagyok már ugyanaz.
Magam köré csavarom az elrongyosodott pulóvert - magamat -, és várok.
Olyan még nem volt, hogy ne lett volna valahogy...