Bocsánat, hogy érthetetlenül fogalmazok. Bocsánat, hogy gyakran nem teszem egyértelművé az állapotomat. Bocsánat, hogy ettől a blog is érthetetlenné válik.
Megfogalmazhatnám a dolgaimat úgy, mintha egy történetet mesélnék, de van különbség: a story az, ha leírod, hogy például almás pitét ettél, a plot pedig, ha különböző eszközökkel érzékelteted, mennyire boldog vagy az almás pitétől, amit már két éve nem ettél, vagy ami a szeretett nagymamád almás pitéjére emlékeztet.
Tehát röviden:
1) almás pite reggel tízkor pénteken = story
2) almás pite (kiváltó tényező) + a szeretett nagymamára emlékeztet (érzelem, ami miatt ez fontos infó) = plot
Én az utóbbival dolgozom, és ez történik:
3) almás pite (kiváltó tényező) + a szeretett nagymamára emlékeztet (érzelem, ami miatt ez fontos infó) = izé
Konklúzió (azon kívül, hogy egy fura alak vagyok):
izé = az emberek számára érthetetlen érzelmi maszlag
Miért érthetetlen?
1) Mert nem (feltétlenül) ismertek annyira, hogy kitaláljátok az áthúzott részt (például nem tudjátok, mit ettem tízóraira).
2) Mert én sem ismerem magam, hogy kitaláljam az áthúzott részt (mert lesz.rom, mit ettem tízóraira).
Miért írom le mégis?
1) Mert különben megőrülök.
2) Mert különben megőrülök.
3) Mert különben megőrülök.
4) Mert különben megőrülök.
5) Mert ez egy tudatos kísérlet, hogy lehet az ilyet leírni.
6) Mert halványan remélem, hogy átérzitek ti is. Az nagyon jó érzés.
Nagyon nehéz helyzetbe kerültem megint :D... Mármint. Most minden erőmet összeszedve igyekszem azon, hogy a dolgokat valahogy tőled- mindenkitől távol értelmezzem. Hiszen ez lenne a cél, nem? :)
VálaszTörlés(Haha, miért csak 4szer..? Vajon, miért négy?)
Szóval mindenesetre: igen, ez az amit én nem tudok. A plot. És teljességgel egyetértek ezzel, az áthúzott rész néha elhalványul. Ám...Hát, szóval nem biztos, hogy nem fontos. Persze nem nekünk, akik olvasunk. Mert ha kiváltja azt a bizonyos érzelmet, akkor nekünk a saját nagyi- féle piténk jut róla eszünkbe, és az teljesen rendben is van. De talán neked mégiscsak fontos tudni, hogy milyen is volt az a pite. (Persze az is lehet, hogy én teljesen túlzásba viszem ezt.)
Nem tudom.
(Hűha, egészen értelmetlenre sikerült a bejegyzés.)
A másik: nem tudom, hogy akik olvassák amit írsz, tisztában vannak-e vele, hogy ennyire/mennyire tudatos? Te tisztában vagy vele, hogy mennyire tudatos?
(Kíváncsi lennék: én nem tudok regényt írni. Tudod az "izé"ig nem jutok el. Sőt, lehet, hogy a nagymamáig sem. Én csak nyöszörögve leírnám, hogy almáspite, és reménykednék, hogy érzitek...)
(Ezt most megint nem tudom miért... Talán csak azért írtam, mert nagyon elgondolkodtattál legutóbb is azzal, hogy "elrejted az fiktív írásba, amit érzel". És,..hogy én pont az ellenkezőjét csinálom, én a valóságba próbálom elrejteni a fikciót, és reménykedek, hogy nem látszom nagyon mögötte.)
Szerintem most leszek többet is. Nem ígérek semmit, mert nem akarok csalódást okozni (magamnak sem...) :P . De felszabadult némi időm... :)
Hmm, az izé. Sokat gondolkodtam mostanában. Ha a te definícióidnál maradunk, úgy döntöttem, elengedem a storyt is, a plotot is meg az izét is...
VálaszTörlésLehet, hogy le kéne állnom a pofázással, hogy nekem nincsenek ambícióim az írással, mert persze hogy vannak. De csak magamban, a külvilágnak ezt nem kell feltétlenül látnia, és ettől ezek még ambíciók maradnak. Erre is részben te döbbentettél most rá.
Egómat félretéve, szerintem valami egészen zseniális ez a bejegyzés, nagyra értékelem, hogy megpróbáltad megfogalmazni a megfogalmazhatatlant, és részben sikerült is. Nyilván kicsit görbe a tükör, és máshogy fogom látni a dolgokat mint te, vagy bárki más, de az alapvető irány szerintem azonos. Magamat nem tudom hová helyezni a story, a plot, az izé és egyéb röpködő almáspiték között, de talán nem is kell... :) A "miértek" pedig nagyon is a helyükön vannak... :)
Jövök még, mindig jövök, és majd írok értelmesebb dolgokat is!
Ardenis: nem tudom, miért négyszer szerepel a mert különben megőrülök, de határozottan emlékszem, hogy mikor a bejegyzést írtam, először három Mert különben megőrülök volt, és utána még fintorogva néztem és hozzáírtam egy negyediket. Lehet, hogy ez is olyan dolog nálam, mint az almáspite lehagyása, fogalmam sincs, miért volt így, de akkor is így esett jól. Egyébként a Sissie-vel is ez van. Mármint leírok valamit, és két hónap múlva meglepetten nézek, hogy jééé, ezt biztos azért írtam, mert akkor ez meg az volt, milyen különös!
VálaszTörlés(Ezek a meglepődéseim sokszor arra hivatkozások, amit olvastam/néztem, beleértve a gyerekkori mesekönyveimet és filmélményeimet is. Egyszer össze kéne írni, mik voltak rám nagy hatással, mert tuti, hogy ha szétszeletelnénk őket, a sztorim jelentős részét ki lehetne rakni a kis fecnikből. :D)
Szerintem is tudnom kéne, hogy milyen az a pite. Szerintem néha egyszerűen látnom kéne, hogy az egy szelet világian egyszerű pite. De valahogy nem tudom azt látni. Mindenféle szivárványos baromságot látok mindenbe, ami körülvesz. Egyre kevésbé bízom abban, hogy jó a megítélésem a világgal kapcsolatban. Ezért nem is merem kijelenteni, hogy tudom, mi a pite, mert annyira nem normális képem van róla az érzelmi befolyás miatt, hogy igazán nem is tudom egyszerűnek látni. Ennek van értelme?
Mások tudják-e? Nem tudom. Nem igazán tudom kívülről nézni, amit csinálok, és igazán belülről se tudom nézni. Nem nagyon tudatos. Érzésre csinálom, de nem azért, mert úgy gondolom, hogy most ezt meg ezt kell tennem, hogy ezt meg ezt érjem el. Inkább valahogy úgy működik, hogy beleérzem magam, és ez vetül ki az írásra magára. Ha kivetül. Azt már az tudja megmondani, aki olvassa, és ritkán reagálnak is hozzá közvetlenül, hogy biztos visszajelzést kapjak. De ti szoktatok megnyugtatni, hogy tud működni is :D (mint pl. szerencsére most)
"én csak nyöszörögve leírnám, hogy almáspite" -> de ha eléggé nyöszörögsz, akkor lehet szomorú az az almáspite! Csak nyöszörögj bele az almáspitébe. Hogy érződjön az ízén, hogy bele van nyöszörögve.
Kezdem furcsának és bensőségesnek érezni ezt a beszélgetést... Köszi szépen, hogy írtál! :) Elgondolkodtató volt!
Laerthel: hát azért mi tagadás, egy almáspiténél is nagyobb érzelmi kavalkád azt olvasni, hogy nem adtad még fel. Nagyon reménykedtem benne, hogy így van, reménykedem most is, de egy kő esett le a szívemről, hogy tőled hallom. Aki ennyire aktívan és jól műveli az írást, az nem igazán tud tőle megszabadulni. Ő már a te rókád, megszelídítetted... :D
Hiába dobálózom ezzel, most el kellett gondolkodnom, mit csináltam a bejegyzésben. Például most nem IZÉt írtam, hanem egy storynak kiinduló elbeszélést, amiből hopp plot lett, mert lett benne érzelmi plusz. Nem is kell a skatulya, elég, ha azt csinálod, amit tényleg nagyon szeretnél. És van, hogy olyan jó elmondani az érzéseket. Van, hogy tényleg csak az hiányzik. (erre jó az IZÉ nagyon!)
Köszönöm szépen a véleményt! Jár nektek a virtuális almáspite, teletöltve a szeretetemmel! :D