Nem tudok írni. Ez nem olyan izé, nyafogásos bejegyzés most, halál komoly. Nem viccelek. Ne nevess ki. Kétségbe vagyok esve. Hogy mi lesz... Mi lesz, ha így maradok. Ha nem tudok majd máshogy írni. Mert mindent túlzásba viszek, érted? Mert fel kéne fognom, hogy én nem vagyok ilyen fontos. Hogy a világban már az apró dolgok a fontosak. Hogy nem én vagyok a közepén. Azt hiszem.
Másrészről... Más lenne a világom, ha eltűnnék belőle. Bolygók potyognának le a sötét űrbe. Nem teremnének növények. Nem lennének állatok. Az emberi élet is megszűnne. Érted?
Nem lenne Sissie, aki én vagyok. Nem lenne William, aki szintén én vagyok. Nem lenne Natalie, aki te vagy, vagy Chelsea, aki te vagy, nem lenne esernyő, kaktusz, fekete autó. Nem lenne öröm, beletörődés, panasz.
Most itt vagyok, a közepén. Tudósítok belőle. Nem tudom, miért írom ezt ide. Neked, világ, nem lenne nagy veszteség. Nekem igen.
Ne hagyj elveszni.
Ne hagyd, hogy elveszítsem magam.
*jól vagyok, nem kell aggódni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése