Igazság szerint a hét végén akartam írni. Így összefoglaló-jelleggel, mert úgyse történik majd semmi. Minden úgy lesz, mint eddig.
Úgy is van. Ezt már megállapítottam akkor, mikor a félhomályban a kukán megcsillanó kékes fényeket néztem a buszmegállónál.
Rosszabbnak hittem. Ez normális? Azt hittem, ha eddig nem történt semmi rossz, majd most bosszút áll rajtam az idő. És a rossz alatt az ellaposodást értem. Az ugyanaz egy ponton már rossz.
Három év, srácok. Három év. Több mindenkit szeretek és ismerek, mint eddig (mint valaha?), és ugyanez igaz az egyetemre magára is. Olyan, mint egy barát, mindenével együtt elfogadom és - igen, szeretem is.
Tegnap végighallgattam befelé menet az összes számot, amit a nyárra jelöltem ki magamnak, és felháborítónak éreztem, hogy nem táncolhatok rá. Talán azt még annál is felháborítóbbnak, hogy hiába táncolnék, senki nem táncolna velem!
Emberek: vannak ezek a nyugodtak, akik nem táncolnak, és vannak azok, akik a metrónál fel-le szaladgálnak, én pedig ijedten ugrom el előlük. Furcsa népség...
Az egyik számot kijelöltem mozgólépcső-dalnak hazafelé menet (erre nem lehet táncolni).
Feltaláltam egy új káromkodást és egy új szót. Ja, és új nevem is van.
Durrbele Dorka vagyok, harmadéves magyar szakos hallgató...
Nos, hát. Gyorsan akkor: A képtelen beszámoló annyira sok, és annyira szuper, hogy nem is tudok ám rendesen hozzászólni (remek a címben a szójáték ;) ). Jaj, nagyon tetszik, hogy félig elbeszél, félig listáz, félig elénekel, elversel, félig panaszkodik (csak néha-néha, csak óvatosan, de azért panaszkodik is. És nincs is azzal semmi baj.)
VálaszTörlésA Sissies képekhez itt is gratulálok, ügyesek vagytok, nagyon jól megcsináltátok. Nekem soha nem lenne bátorságom ilyesmihez. (Persze saját történet írásához is alkalmatlan vagyok, úgyhogy nem lesz ilyen gondom :D :D).
Durrbele Dorka: lehet ám táncolni. Én szívesen táncolok veled bármikor. (Akár rámírhatsz egy smst, és akkor egymástól tök messze fogunk táncolni mindketten, de biztos lehetsz benne, hogy én akkor és ott táncraperdülök (lehet, h. csak óvatosan a lábaimmal, ha épp órán ülök, de akkor is). És akkor már tuti nem leszel ám egyedül tánc közben.
(Ja, azt nem ígérem, hogy azonnal mozgólépcsőzöm egyet...szóvalérted, az inkább maradjon magányos tevékenység ;) .)
Negyedév. Szakdolgozat. Vége. Háténmarhárhaátérzemamitírsz.
(csak durrbele, és árult el nekem légy oly szíves, azt a bizonyos káromkodást. (Az új szó nem érdekel annyira, azokat naponta gyártom. Általában azért, mert hülye vagyok, de olyankor azzal szoktam védekezni, hogy én írok, hát mégsem használhatom ugyanazokat a szavakat, mint bárki más :D :D).
Majd jövök még! :)
A valóságban vannak rossz dolgok is, akart-akaratlanul fáj az embernek valamije, vagy csak egyszerűen nincs jó napja. Ez is megmarad, sőt még a legnagyobb optimizmussal is rögzül az emberben, erre volt példa ez a néhány picike panaszka is. :D
VálaszTörlésSissie: köszönjük szépen! Olvastam Laernél is a hozzászólásodat, és láttam, hogy kicsit soknak találtad az effektet. Én azért nem bántam a dolgot, mert a számomra ismerős közeget el kellett kicsit ferdíteni ahhoz, hogy a Sissie feelingbe csapjon át!
Durrbele Dorka: köszönöm, ez sokat jelent. :DDDDDD
Az új szóban nem is vagyok biztos, hogy tudom már. Pedig utóbbit nem akartam titokban tartani. :D Ja, a beképzeletlen volt az (=tipikusan az az ember, aki csomó mindent elér az életben, amiért te hason csúsznál, és legyintve közli, hogy áh. Nem fontos.) De tényleg, az új szavak feltalálása a legjobb módja az írásnak!