Vannak az életemben olyan pillanatok, amikről úgy érzem, hogy fontosak nekem, és amikről úgy érzem, hogy másnak is éreznie kellene, hogy több lenne tőle. Mit nem adtam volna érte, hogy érezzétek mondjuk a nyaramat - örültem, hogy ez az utólagos képtelen beszámolóm sokakat meg is fogott a témában. Nehezebb feladatnak tűnik azonban átadni egy másik érzést, amit most az órarendem miatt egyre többször érzek: az esti hazaútét.
Én a külvárosban lakom. Általában a leggyorsabban átszállással jutok haza, de késő este nem szeretek még egy buszra várni, inkább megyek egy lassabb járattal, ami egyenesen hazavisz. A busz ritkán jár, ezért a buszparkolóban sokat várok, gyakran nézem a naplementét közben, mert nyugat és Buda éppen velem szemben van. Az út egy óra is megvan. Gyakran émelygek rajta, mert nem bírom a buszt. Egyre sötétebb van. Egyszer felmegyünk egy felüljáróra is, ilyenkor mindig visszafojtom a lélegzetem. Olyan, mintha repülnék, magasan szállnék a narancssárga utcalámpák fölött.
Néha fent van a Hold. Azok a legszebb időszakok, mikor egész úton követem a szememmel. Mikor majdnem felrepülünk hozzá. Mikor jobbra-balra kanyargunk, de én mégis tudom, hogy ott van a házak mögött, mert hol lenne másutt? Fogócskázunk, és a végén, mikor leszállok, mindig én nyerek.
A "holdversek" is ezekben a pillanatokban született, még májusban.
Szóval ehhez szeretnék egy kis adalékot adni most. Nem tettem fel a Felhőre, mert nem irodalmi ihletésű, inkább naplószerű bejegyzések ezek. De talán hozzáadnak az érzéshez valamit.
Nem gondoltam erre.
Nem gondoltam, hogy ilyen szép lesz.
Nem gondoltam, hogy én ilyen félszeg.
Csak számokat láttam, olvasmánylistát.
Nem lehet az egész út nagy kanyar,
Amin kék lesz a karom írás közben.
Nem is jutnánk sehova...
Úgy ülök a notesszel, mint lázas gyerek a játékával. A semmibe meredek, de a tapintás megnyugtat.
Mikor rohadt szomjas vagyok, de nincs nálam más, csak
2015.09.14.
egy kifli és egy csoki.
2015.09.17.
U.i.: Tudom, hogy akit érdekel a Sissie Traylor, úgyis nézi a Felhőt, de azért most az egyszer hadd dicsekedjek el a szobaterveimmel, amik álomszépek lettek 3D-ben, és Mr. és Mrs. Traylor házának földszintjéről készültek. A folytatásért kattints a képre:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése